Deutscher Pál, Pram András - ki ismeri ezeket a neveket? Még a tataiak közül is csak kevesen. Ha ide soroljuk a harmadik nevet, Schweiger Antalét, akkor már rémlik valami: szobrászok! Nem! Ők hárman egyszerre jöttek Tatára 1768-ban, hogy az Esterházy József által alapított, de hat évig működő majolikagyárat újraindítsák. Holicsi keramikusok voltak tehát. Csakhogy. Valaki észrevette, hogy Schweiger mást is tud, nem csupán vitrinfigurákat formázni. Valaki észrevette, hogy bár minden faluszéli hídnál áll egy Nepomuki-szobor, a vizek városában még nincs ilyen. Amikor ezek a felismerések találkoztak, megszületett a legszebb tatai városképek egyike. Ettől kezdve természetes volt, hogy ott áll a szobor. Jóval később jött Valaki, akit zavart ez az összkép. "Bedobatta a folyóba", mint egykor azt a prágai püspököt. Aztán jött más Valaki, s a városkép ismét kiegészült. A szobroknak is meg van a maguk sorsa.