Ma már nehéz megmondani, mi késztette Esterházy Józsefet arra, hogy a kamuldiak, a kapucinusok és a piaristák letelepítése után újabb nagyvonalú egyházi építkezésbe kezdjen. A vértesszentkereszti templom széthordása miatti lelkiismeretfurdalás? A Szent Balázs-templom méltatlan állapota? A hívő felkészülése a túlvilágra? A barokk főúr végső Maga-megmutatása? Az igényes feladat igényes építészt kívánt. Franz Anton Pilgram a klosterbrucki premontrei kolostor után Majkon is bizonyított, így alkalmasnak látszott a feladatra. A terv elkészült, az építkezés 1751-ben megindult, de rövidesen félbemaradt. Tizennyolc évi szünet után - hála Balogh Ferenc hozzáértésének - újra megfelelő szakember folytathatta a munkát: Fellner Jakab. Amikor - még a munka befejezése előtt - az Úr őt is magához szólította, úgy végrendelkezett: ide, az itteni kriptába temessék. A két neves előd munkáját végül is Grossmann József végezte be. 1784-ben felszentelhették - talán Vértesszentkereszt emlékére - az új templomot, a Szent Kereszt tiszteletére.