Bródy János: Napsugár A napsugár, ha vidáman ébred beköszön az ablakon Felhőtlen tiszta arccal mosolyog az ágyamon Jó reggelt kívánok! - mondja, s nevetve szemembe néz Gyerünk, gyorsan ugorj az ágyból vigyázz, hogy el ne késs! A tükör szélén táncra perdül, kibontja sok színét Szobám falát körbe járja, szivárványt szórva szét A porszemek életre kelnek, a levegő felpezseg, S valahogy minden arra vár, hogy én talpon legyek Refr: Napsugár, ó napsugár én szeretlek nagyon Jöjj el hozzám minden hajnalon Napsugár, ó napsugár én szeretlek nagyon Olyan jó lenne, ha így kezdődne minden új napom Ha reggel, mikor felébredek, kinn zuhog az eső Semmi kedvem sincs felkelni, azt hiszem ez érthető Ha borús felhők lógnak az égen az ágyból kimászni kár, De egész más, ha már korán reggel mosolyog a napsugár

Ha tévedésböl jársz erre vagy másra    számítottál Pókocska visszakísér   az elsö oldalra.

Szobám falán képek, régi képek, Szélük megfakult, sárgásan fénylett. Úgy rohan el mellettünk az élet, észre sem veszük akárcsak szobám falán a megsárgult képek.

Ne bántsa lelkedet nagy remények vágya, Mert nem a jólétben van a szívek boldogsága, örömet adhat egy kunyhó is eleget, Csak a szív legyen sorsával elégedett!

Francois Villon: Éneke szeretőjéhez Fondorlatos lány, néked hinni kár! Rám mosolyogsz, de mosolyod mit ér? A te szerelmed vas-bilincsbe zár. Neved hallatán halál szele ér. Csalárdságodtól megdermed az ér. Oh, titkon sebző, gőgös szemsugár! Igy veszted el, ha közeledbe fér, Szegény legényt, ki irgalomra vár? Másnak szivén zörgettem volna bár! Akkor gyalázat, jól tudom, nem ér. Régen boldog volnék azóta már… Túl árkon-bokron kerget most a vér. Hahó, segítsen, aki erre tér! Ez hát a végem? Elnyel a mocsár? Vagy lesz megváltás, melyet esdve kér Szegény legény, ki irgalomra vár? Várj csak virágom, szép időd lejár! Int majd a hervadás, megcsíp a dér. Látlak s nevetlek, majd… Eh, én szamár! Lám vén leszek, mint te! Jövőnk sivár: Orcád fakó lesz s hajam hófehér… Ne bánd! Igyál, még benne tart a nyár! S ne kínozd meg, ha árnyékként kísér, Szegény legényt, ki irgalomra vár! Herceg, szerelmesek közt fővezér, Látod, költőd nem ellenedre jár, De meg kell szánni – ehhez szó se fér – Szegény legényt, ki irgalomra vár.

Heinrich Heine: Bánat (részlet) Elmentél tölem kedves, s én hagytam, hogy menj csak el. Hiába lett volna minden, ki menni akar hagyni kell. Mosolygott hozzá az arcom de mögé már senki sem néz. Játszani a közömbös embert, csak most látom mily’ nehéz. Elmegyünk egymás mellett, két szemed rám nevet Kacagva köszöntelek én is, de hangom kissé megremeg. Mosolygok még az utcasarokig, de ahogy befordulok, fáradtan szememhez nyúlok s egy könnycseppet szétmorzsolok.”

Juhász Gyula: Szerelem? Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,  Elrévedezni némely szavadon, Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,  És rajta túl derengő csillagok. Én nem tudom, mi ez, de édes ez,  Egy pillantásod hogyha megkeres,  Mint napsugár ha villan a tetőn,  Én nem tudom, mi ez, de érezem,  Hogy megszépült megint az életem,  Szavaid selyme szíven simogat,  Mint márciusi szél a sírokat! Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.  Ha balgaság, ha tévedés, legyen,  Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Szilágyi Domokos: Ha nem vagy itt                 Vagy a levegő, amelyet beszívok,  a táplálék, amelyet visz a vér,  a látásom vagy - tán meg is lepődném, ha tenszemeddel rám tekintenél - ;  vagy észrevétlen, mint ahogy a kéz,  a szív, az agy, a gondolat, akármi,  életem része, melyet bármikor  keresetlen is meg tudok találni; -  a smint a bonyolult óramű, ha elvész  egy alkatrésze, s tik-takja kihagy,  olyan lennék nélküled; és csak akkor,  csak akkor tudnám igazán: ki vagy.

Heinrich Heine: Oly kedves, tiszta, szép vagy... Oly kedves, tiszta, szép vagy,  akárcsak egy virág;  elnézlek, és a szívem  halk bánat járja át.  Kezem fejedre tenném  esdeklőn, hogy az ég  tartson meg így örökre,  te kedves, tiszta, szép.

Ha még nem elég kattints a képre ->