Farsangi összegező / Bőgőtemetés a Vajdaságban / Doroszlói szokások / Bajai karnevál 1796-ból
Farsangi szokások, hagyományok
Bőgőtemetés a Vajdaságban
Hagyományápolás. Ez mostanában divatos dolog. De ahhoz, hogy az ember hagyományokkal találkozzon, ki kell mozdulnia a városból. Vannak ugyan nekünk, városiaknak is hagyományaink, például karácsonykor feldíszítjük a fenyőfát, vagy locsolókörútra indítjuk húsvét hétfőn fiainkat, unokáinkat... Sőt, születőben vannak újabb hagyományteremtő kísérletek, mint amilyen a februári Valentin-nap, de az igazat megvallva, mi már nemigen ragaszkodunk a hagyományokhoz. Már csak vidéken találkozhatunk népi szokásokkal.
A szerencse Felsőhegyre, ott is régi olvasóinkhoz, a Bicskei családhoz vezérelt. Bicskeiék éppen kukoricamorzsolás után voltak. Valamikor ez is szintén szép, romantikus hagyomány volt, amikor téli estéken összejöttek... Legalábbis olvasmányaink alapján így él bennünk. Most már géppel morzsolnak, s mint tudjuk, a gép a legalkalmasabb a romantika elűzésére.
Szerencsés körülmény volt még az is, hogy a ház asszonya, Magdi, hajlandó volt elvezetni azokhoz, akiktől a régi szokásokról a legtöbbet megtudhattam. Először Szabó Erzsébet tanárnőhöz kopogtattunk be, akiről mindenki tudja, hogy sokáig ő volt a téli hagyományos rendezvények mozgatója.
- Bőgőtemetés, tuskóhúzás... Ezek a legismertebb farsangi szokások. A szöveget, kutatások alapján, idős falubeliektől és zenészektől szereztük meg. Valahol meg is van nekem az egész.
Erzsébet tanárnő fiókokban kutat, s közben elmondja, hogy ő már a nyolcvanas évek végén betanította a betlehemeseket, és azóta is házról házra járják a falut karácsonykor.
- Itt van, ni! - nyitja ki a fiók aljáról előkerült feketefedeles, mindentudó füzetet. - A ,,kiterített" nagybőgőt - mely a farsang alatt alaposan kidolgozta magát, jól megszorongatták a nyakát, úgyhogy a végén kimúlt szegény - körülállják a gyászolók. A részeges kántor, a halotti búcsúztató dallamára rákezdi: ,,Búcsúztatlak téged, e cudar világtól/zenésztársaidtól, és az asszonyoktól" - mire a pap rákontráz: ,,És a lump fráteroktól...". Így megy ez tizenegy szakaszon át. Minden szakasz után a siratóasszonyok jajveszékelése, keserves sírása-rívása következik.
Később egy kazettáról Ősz Szabó Imrééknél végignézhettem az egész szertartást. A bevonulást a ,,halálmadarak"-kal, a gereblyekereszttel meg a gyászlobogóval, a hat siratóasszonnyal meg a gyászoló gyülekezettel.
- Én még egy gyásztűző asszonnyal egészítettem ki a résztvevőket. Rendszerint én magam alakítom, ott nyüzsög a sokadalomban, s ha kell, a súgó szerepét is eljátssza.
Ezt már maga Ősz Szabó Imre, a Petőfi Művelődési Egyesület elnöke mondta, akit éppen evés közben leptük meg. Ebéd volt-e vagy vacsora, nem derült ki, de mint ő maga megjegyezte, lehetett akár reggeli is.
- Mostanában, hogy a szombati előadásra készülnek - magyarázza felesége, Márta -, nagyon elfoglalt.
- Ez a bőgőtemetés nálunk most már paródiajellegű. A verseket is aktuális szövegekkel újítjuk fel, attól függően, hogy a dohánygyár feldolgozórészlegének ünnepségén vagy a bornapokon adjuk-e a műsort. Ezeket a szokásokat vályogverő, téglaégető őseink vették még át a környező tanyavilágból, Orompartról, Ada határából, Kevi környékéről, mi pedig továbbfejlesztettük és úgy adtuk elő, méghozzá nagy sikerrel, nemcsak a falunkban és környékén, hanem Magyarországon is, Szolnok környékén meg a Dunántúlon. Mindenfelé hívnak bennünket, nem is tudunk minden meghívásnak eleget tenni.
Ha olyan szerencséjük van, hogy hó is esik - tuskóhúzás is van a faluban.
- Jelmezbe öltözött kurjongatók lovagolnak elöl, őket követik a tuskóhúzók, akiket a helybeliek kolompokkal, csengőkkel kísérnek. A kötélen vonszolt tuskóval minden olyan ház előtt megállnak, ahol öreglegény vagy öreglány lakik. Ezek közül azt, aki kapható, és vette a tréfát, még rá is ültetik a tuskóra. Az egész falu kint van ilyenkor az utcán.
A bőgőt rendszerint húshagyó kedden temetik, másnap, hamvazószerdán még egy tréfás lakodalmas szertartás következik: ,,Na még ezeket gyorsan összeadjuk!" - jelenti ki az anyakönyvvezető a vőlegénynek öltözött alacsony lány és a hórihorgas férfi-menyasszony, valamint a jelmezbe öltözött násznép előtt, s kezdődik a vőfélyköszöntő kifigurázása.
Videokazetták egész során örökítették meg a felsőhegyiek ezeket a régmúltba visszanyúló népi szokásokat.
- Néhányat közülük dokumentumképpen a budapesti néprajzi múzeumban is őriznek. De ez még nem minden. Más hagyományokat is ápolunk. A húsvéti locsolkodást például és az aratóünnepséget, aminek már szintén híre kelt határon túl is. Aztán ott van még a tamburazenekar, az asszonykórus meg a citerások... Azt mondják, Felsőhegyen a fiúgyerekek citerával jönnek a világra. Műsorainkkal fellépünk a környéken, de Magyarország városaiban, falvaiban is. A tamburazenekar legutóbbi, Dombóvár környéki fellépésén még tűzijáték is volt, és elvitték őket a horvát határ közelében vaddisznóvadászatra is... Vagy vegyük az asszonykórust, amely megnyerte a Cinegemadár emlékversenyt. Sajnos, a gálán csak saját költségükön vehettek részt. Az anyagiakról? Arról inkább ne beszéljünk! Utazások előtt kezdődik a nagy koldulás. A rendezvények és a bálok bevétele édeskevés, s ha a Napredak szövetkezet, a zentai dohánygyár és a itopromet meg mások nem segítenék az egyesület munkáját, még ennyire se futná. Így is egyre gyérülnek az utazások. Idén jó lesz, ha sikerül eljutnunk Szolnokra és néhány ottani községbe. Mert az igény, az megvan rá.
A vendégséget illik viszonozni. A nyáron a háború miatt sajnos nem fogadhatták külföldi vendégeiket, és ezt most szeretnék pótolni. Február 25-én vendégeik egész napon át megfigyelhetik, hogyan zajlik ezen a vidéken a disznóölés. Ennek az érdekesnek ígérkező napnak a fénypontja kétségtelenül az esti hagyományos disznótoros vacsora lesz.
BURKUS Valéria
forrás: Vajdasági magyar hetilap - Szabadka, 2002, január 9. - IX. évf., 1. szám
