Farsangi összegező / Bőgőtemetés a Vajdaságban / Doroszlói szokások / Bajai karnevál 1796-ból
Farsangi szokások Doroszlón
A farsang vízkereszttől hamvazószerdáig tart. Hamvazószerda előtti vasárnap van a farsangvasárnap.
Farsang idején folynak a bálak, mulatozások. Régen különféle jelmezbe öltöztek. Ha a farsang nagyon hosszúra sikeredett, akkor abban reménykedtek, hogy ilyenkor még a csúnya lányok is férjhez mennek majd.
Szokás volt farsangkor fánkot sütni, hogy a böjti szelek ne vigyék el a háztetőt.
A farsang végén eltemették a nagybőgőt, s ezzel szimbolikusan eltemették a zenét. Különböző szokások fűződnek még ehhez a naphoz, pl. a tuskóhúzás. Ezt akkor rendezték meg, ha abban az esztendőben nem volt lakodalom a faluban. A lányok egy, már férjhez ment menyecske ruháiba öltöztettek egy szalmabábot, mely a kiszét jelképezte, és énekelve a legközelebbi tóhoz, folyóhoz vitték. Ott levették a ruhát a babáról, és a vázát a vízbe dobták. Abból, hogy a víz merre viszi a szalmát, a bábot, jövendültek a jelenlévők férjhez menésével kapcsolatban.
A farsanghoz kapcsolódott még a tyúkverőzés és a balázsolás is.
A tyúkverőzés úgy történt, hogy farsanghétfőn délelőtt a legények felöltöztek cigányasszonynak, koldusnak, menyasszonynak, vőlegénynek és vőfélynek. Bementek a házakba, és különböző verseket mondtak.
Szent Balázs a gyerekek védőszentje, aki tanította és megvédte őket a betegségektől. A balázsoló csoport több tagból állt. Az iskolába való verbuválás ürügyén tértek be a házakba. Nemcsak verbuváltak, gyűjtögettek is, és ennek fejében kérték, hogy a torokfájás ne szedje áldozatait a gyerekek körében.
Ezek a szokások mára már sajnos kihaltak. Csak a fánksütés és a bálak maradtak meg.
Vajda Anikó, 8. osztály; Petőfi Sándor iskola, Doroszló
forrás: Jó Pajtás Szabadkai magyar nyelvű gyermeklap
