4. Samariteanca
- Deci, când Domnul a cunoscut că fariseii au
auzit că Isus face şi botează mai mulţi
ucenici decât Ioan,
- - deşi Isus nu boteza el însuşi, ci ucenicii
lui -,
- a părăsit Iudeea şi s-a întors în Galileea.
- Fiindcă trebuia să treacă prin Samaria,
- a venit lângă o cetate a Samariei, numită
Sihar, apropae de ogorul pe care Iacov îl dăduse
fiului său Iosif.
- Acolo se afla fântâna lui Iacov. Isus, deci,
fiind obosit de călătorie, s-a aşezat aşa cum
era lângă fântână. Era cam pe la ceasul al
şaselea.
- O femeie din Samaria a venit să scoată apă.
„Dă-mi să beau!” i-a zis Isus:
- Căci ucenicii lui se duseseră în cetate să
cumpere de mâncare.
- Femeia samariteancă i-a zis, deci: „Cum?
Tu fiind iudeu, ceri să bei de la mine, femeie
samariteancă?” Căci iudeii n-au legături
cu samaritenii.
- Isus i-a răspuns şi i-a zis: „Dacă ai fi
cunoscut tu darul lui Dumnezeu şi cine este cel
care-ţi zice: «Dă-mi să beau!», tu ai fi
cerut de la el, şi el ţi-ar fi dat apă vie.”
- „Domnule, - i-a zis femeia - n-ai
cu ce să scoţi şi fântâna este adâncă; de
unde ai putea să ai apa cea vie?
- Eşti tu oare mai mare decât părintele
nostru Iacov, care ne-a dat fântâna şi a băut
din ea el însuşi, şi fiii lui şi vitele lui?”
- Isus i-a răspuns şi i-a zis: „Oricui bea
din apa aceasta îi va fi iarăşi sete,
- dar oricui va bea din apa pe care i-o voi da
eu, în veac nu-i va fi sete; ci apa pe care i-o
voi da eu, se va face în el un izvor de apă,
ţâşnind în viaţă veşnică.”
- "Domnule, - i-a zis femeia - dă-mi
această apă, ca să nu-mi mai fie sete şi să
nu mai vin aici să scot.”
- „Du-te, - i-a zis Isus - de cheamă
pe soţul tău şi vino aici”
- Şi răspunzând, femeia a zis: „N-am soţ.”
Isus i-a zis: „Bine ai zis că n-ai soţ,
- pentru că cinci bărbaţi ai avut şi acela
pe care-l ai acum nu este soţul tău. Aici ai
spus adevărul.”
- "Domnule, - i-a zis femeia - văd
că eşti proroc.
- Părinţii noştri s-au închinat pe muntele
acesta, şi voi ziceţi că în Ierusalim este
locul unde trebuie să se închine oamenii.”
- "Femeie, - i-a zis Isus - crede-mă
că vine ceasul când nu vă veţi închina Tatăui
nici pe muntele acesta, nici în Ierusalim.
- Voi vă închinaţi la ce nu cunoaşteţi;
noi ne închinăm la ce cunoaştem, căci Mântuirea
vine de la iudei.
- Dar vine ceasul, şi acum a şi venit, când
închinătorii adevăraţi vor adora pe Tatăl în
duh şi adevăr; căci şi Tatăl caută astfel
de adoratori.
- Dumnezeu este Duh, şi cine îl adoră pe el,
trebuie să-l adore în duh şi în adevăr.”
- „Ştiu, - i-a zis femeia - că
vine Mesia, care se numeşte Hristos; când va
veni el, ne va spune toate lucrurile.”
- Isus i-a zis: „Eu, cel care vorbesc cu
tine, sunt acela.”
Lucrarea din Samaria
- Atunci au venit ucenicii lui şi se mirau că
vorbea cu o femeie. Totuşi nici unul nu i-a zis:
„Ce o întrebi? sau: De ce vorbeşti cu ea?”
- Atunci femeia şi-a lăsat găleata, s-a dus la
cetate şi a zis oamenilor:
- „Veniţi să vedeţi un om care mi-a spus
tot ce am făcut; nu cumva acesta este Hristosul?”
- Ei au ieşit din cetate şi veneau spre el.
- În timpul acesta ucenicii îl rugau: „Învăţătorule,
mănâncă!”
- Dar el le-a zis: „Eu am de mâncat o mâncare,
pe care voi n-o cunoaşteţi.”
- Ucenicii ziceau deci unii altora: „Nu cumva
i-a adus cineva să mănânce?”
- Isus le-a zis: „Mâncarea mea este să fac
voia celui care m-a trimis şi să împlinesc
lucrarea lui.
- Nu ziceţi voi, că mai sunt patru luni până
la seceriş? Iată, eu vă spun: Ridicaţi-vă
ochii şi priviţi holdele, care sunt albe acum,
gata pentru seceriş.
- Cine seceră, primeşte plată şi strânge
roadă pentru viaţa veşnică, pentru ca şi cel
care seamănă şi cel care seceră să se bucure
împreună.
- Căci în această privinţă este adevărat
proverbul: "Unul seamănă şi altul seceră".
- Eu v-am trimis să seceraţi ce n-aţi
muncit; alţii au muncit şi voi aţi intrat în
munca lor.”
- Mulţi samariteni din cetatea aceea au crezut în
el din cauza cuvântului femeii, care mărturisea:
„Mi-a spus tot ce am făcut.”
- Deci, când au venit samaritenii la el, l-au
rugat să rămână cu ei. Şi el a rămas acolo
două zile.
- Mult mai mulţi au crezut în el datorită cuvântului
lui,
- şi ei ziceau femeii: „Acum credem nu numai
din cauza spuselor tale, ci noi înşine l-am
auzit, şi ştim că acesta este în adevăr
Hristosul, Mântuitorul lumii.”
Vindecarea fiului unui slujbaş
împărătesc
- Dar după aceste două zile, Isus a plecat de
acolo, ca să se ducă în Galilea,
- căci, Isus însuşi mărturisea că un proroc nu
este preţuit în patria sa.
- Când a ajuns în Galileea, a fost primit bine de
galileeni, care văzuseră tot ce făcuse el la
Ierusalim în timpul sărbătorii; căci fuseseră
şi ei la sărbătoare.
- Isus s-a întors deci în Cana din Galileea, unde
prefăcuse apa în vin. Şi în Capernaum era un
slujbaş împărătesc, al cărui fiu era bolnav.
- Acesta, când a aflat că Isus venise din Iudeea
în Galileea, s-a dus la el şi l-a rugat să se
coboare şi să vindece pe fiul lui, care era pe
moarte.
- Isus i-a zis deci: „Dacă nu vedeţi semne
şi minuni, cu nici un chip nu credeţi.”
- Slujbaşul împărătesc i-a zis: „Doamne,
coboară-te până nu moare copilul meu.”
- „Du-te, - i-a zis Isus- fiul tău
trăieşte.” Şi omul acela a crezut cuvântul
pe care îl spusese Isus, şi a pornit la drum.
- Şi pe când se cobora el, l-au întâmpinat
robii lui şi i-au adus vestea, spunând: "Fiul
tău trăieşte".
- El i-a întrebat de ceasul în care a început să-i
fie bine. Şi ei i-au zis: "Ieri în
ceasul al şaptelea l-au lăsat frigurile".
- Tatăl a cunoscut, că tocmai în ceasul acela îi
zisese Isus: „Fiul tău trăieşte.”
Şi a crezut el şi toată casa lui.
- Acesta este iarăşi al doilea semn pe care l-a făcut
Isus, după ce s-a întors din Iudeea în
Galileea.
|
4. A szamariai asszony
- Amikor pedig megtudta Jézus, hogy a farizeusok
meghallották, hogy ő több tanítványt szerez
és keresztel, mint János
- - bár maga Jézus nem keresztelt, hanem a tanítványai
-,
- elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába.
- Szamárián kellett pedig átmennie,
- és így jutott el Szamária egyik városához,
amelynek Szikár volt a neve. Ez közel volt
ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának,
Józsefnek.
- Ott volt Jákób forrása. Jézus akkor az úttól
elfáradva leült a forrásnál; az idő dél felé
járt.
- Egy szamáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus
így szólt hozzá: „Adj innom!”
- Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy
ennivalót vegyenek.
- A szamáriai asszony ezt mondta: „Hogyan?
Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én
szamáriai vagyok?” Mert a zsidók nem érintkeztek
a szamáriaiakkal.
- Jézus így válaszolt: „Ha ismernéd az
Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól
hozzád: Adj innom! te kértél volna tőle, és
ő adott volna neked élő vizet.”
- Az asszony így szólt hozzá: „Uram, merítő
edényed sincs, a kút is mély: honnan vennéd
az élő vizet?
- Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál,
aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből
ivott, sőt fiai és jószágai is?”
- Jézus így válaszolt neki: „Aki ebből a
vízből iszik, ismét megszomjazik,
- de aki abból a vízből iszik, amelyet én
adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert
örök életre buzgó víz forrásává lesz
benne.”
- Az asszony erre ezt mondta: „Uram, add
nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne
kelljen idejárnom meríteni.”
- Jézus így szólt hozzá: „Menj el, hívd
a férjedet, és jöjj vissza!”
- Az asszony így válaszolt: „Nincs férjem.”
Jézus erre ezt mondta: „Jól mondtad, hogy
férjed nincs,
- mert öt férjed volt, és akivel most élsz,
nem férjed: ebben igazat mondtál.”
- Az asszony ekkor így felelt: „Uram, látom,
hogy próféta vagy.
- A mi atyáink ezen a hegyen imádták az
Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben
van az a hely, ahol Istent imádni kell.”
- Jézus így válaszolt: „Higgy nekem
asszony, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen
a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az
Atyát.
- Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt
imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a
zsidók közül támad.
- De eljön az óra, és az most van, amikor az
igazi imádói lélekben és igazságban imádják
az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres
magának.
- Az Isten Lélek, és akik imádják őt,
azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.”
- Az asszony így felelt: „Tudom, hogy eljön
a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor
eljön, kijelent nekünk mindent.”
- Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok az, aki
veled beszélek.”
A szamariaiak tanítása
- Tanítványai éppen ekkor jöttek meg, és csodálkoztak
azon, hogy asszonnyal beszél, de mégsem mondta
egyikük sem: „Mit akarsz, vagy mit beszélsz
vele?”
- Az asszony pedig otthagyta korsóját, elment a városba,
és szólt az embereknek:
- „Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki
megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem
ez-e a Krisztus?”
- Erre azok elindultak a városból, és kimentek
hozzá.
- Közben kérték őt a tanítványai: „Mester,
egyél!”
- Ő pedig azt mondta nekik: „Nekem van
eledelem, amit egyem, amiről ti nem tudtok.”
- A tanítványok erre egymást kérdezték: „Valaki
talán hozott neki enni?”
- Jézus ezt mondta nekik: „Az én eledelem
az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött
engem, és bevégezzem az ő munkáját.
- Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még
négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom
nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok
meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra.
- Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést
az örök életre, hogy együtt örüljön a vető
és az arató.
- Mert ebben az esetben igaz a közmondás,
hogy: más a vető, és más az arató.
- Én elküldtelek titeket, hogy azt arassátok,
amiért nem ti fáradtatok: mások fáradoztak érte,
ti pedig az ő munkájukba álltatok be.”
- Abból a városból pedig a szamáriaiak közül
sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így
tanúskodott: „Megmondott nekem mindent,
amit tettem.”
- Amikor tehát a samáriaiak Jézushoz értek, kérték
őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két
napig.
- Az ő szavának sokkal többen hittek,
- az asszonynak pedig meg is mondták: „Már
nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert
magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a
világ üdvözítője.”
A császári tisztviselő fiának
meggyógyítása
- Két nap múlva pedig elment onnan Galileába, [és]
- bár maga Jézus tett bizonyságot arról, hogy
nincs becsülete a prófétának a saját hazájában,
- mégis, amikor Galileába érkezett, befogadták
őt azok a galileaiak, akik látták mindazt,
amit Jeruzsálemben tett az ünnepen, mivel ők
is ott voltak.
- Azután ismét a galileai Kánába ment, ahol a
vizet borrá változtatta. Kapernaumban pedig
volt egy császári tisztviselő, akinek betegen
feküdt a fia.
- Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából
Galileába, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön
és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van.
- Erre Jézus ezt mondta neki: „Ha nem láttok
jeleket és csodákat, nem hisztek.”
- A császári tisztviselő újra kérte őt: „Uram,
jöjj, mielőtt meghal a gyermekem.”
- Jézus erre így válaszolt: „Menj el, a te
fiad él.” Hitt az ember a szónak,
amelyet Jézus mondott neki, és elindult.
- Még útban volt hazafelé, amikor szembejöttek
vele a szolgái a hírrel, hogy a gyermeke él.
- Ekkor megkérdezte tőlük, hány órakor lett
jobban. Azt mondták neki, hogy tegnap délután
egy órakor hagyta el a láz.
- Megállapította tehát az apa, hogy éppen abban
az órában, amelyben ezt mondta neki Jézus: „A
te fiad él.” És hitt ő, valamint egész
háza népe.
- Ezt pedig második jelként tette Jézus, miután
megérkezett Júdeából Galileába.
|
