A környék helyiségei és nevezetességei
A Pallas Nagy Lexikona
tükrében (1893 - 1897)

Sajó

a Tiszának egyik jobboldali mellékfolyója, mely Gömör és Kishont vármegyében, a Fabova hegy aljában, három jelentéktelen főág egyesüléséből, 1294 m. magasságban ered. Ezen folyócskák egyike az u. n. Sós-völgyből (Szlanszka dolina) csörgedezik s innen a folyó Sav + jó neve, melynek a németben Salzach felel meg. A S. Dobsinán, Rozsnyón, Pelsücön s Tornalján át a gömöri szűkebb S.-völgyet (l. o.) alkotja, mely Csoltótól és Beretkétől mind jobban kitágul, s a vármegyében S.-Szt.-Péterig ér, ahol a S. a Rima vizével megerősödve DK-i irányt követ s Borsod vármegyében felveszi a Hernád és Tarca mellékfolyókat s miután 160 km.-nyi utat megfutott s a Bodva és Hejo vizekkel is megerősödött, Kesznyéten mellett ömlik a Tiszába. A S. torkolatánál 324,2 m. (1026 bécsi láb) magasságban foly. A folyó neve régi oklevelekben, kivált a XIII. században igen gyakran előfordul, emlegeti Béla király névtelen jegyzője, Rogerius és Kézai mester. A tatárok a S. mellett a Muhi pusztán (l. o.) verték meg 1241. a magyarokat. Gömör felső részeiben a S. nemcsak az erdei és mezei gazdálkodásra, hanem a bányászatra és ipar fejlődésére is nagy befolyással bir. Dobsinán a városnak gőz- és vizerőre berendezett fürészmalma van, magának Andrássy géza grófnak e tájon hét kohója működik s azokból a higanyt, cinóbert, kobaltot és nikolt nemcsak Szászországba szállítják, de Angliába is; Nadabulán papirosgyár; Rozsnyón kőedény- és bőrgyár; Pelsücön a gömöri faipar-részvénytársaság telepe s cellulózagyár működik; Csizben jód- és bromfürdő; Putnokon virágzó mezőgazdaság; S.-Püspökinél műmalom van, nem is említve Miskolcot (l. o.).