Vizsgálati módszer és a nemzeti identitás fogalma
Azoknak, akik a század elején vándoroltak ki, már csak a leszármazottaik élnek, akik nem Magyarországon születtek, tehát egy más típusú nemzeti identitásról tudnak csak beszámolni. A többi vizsgálati alanyomat, beszélgető partnereimet úgy válogattam, hogy átfogja az összes fent említett kategóriát, típust. Csak olyan emberekkel beszélgettem, akik tartósan, és legalább öt éve külföldön élnek, mert az ő nemzeti identitásuk változhatott már meg.
De mindehhez jó, ha megpróbáljuk tisztázni a nemzeti identitás fogalmát. Köznapi értelemben, jelentése, valamilyen nemzethez: tehát országhoz, államhoz, kultúrához való tartozás érzését, vagy erről való tudást jelent. Tehát ez egy olyan viszonyulás, aminek a jelentése többrétű. Ezért döntöttem úgy, hogy attitűdként fogom vizsgálni ezt a fogalmat. A szociálpszichológiában az attitűdöknek három dimenziót tulajdonítanak, lehet érzelmi, kognitív, és viselkedés megnyilvánulása egy attitűdnek. Ezeket az érzéseket, véleményeket próbáltam kideríteni az interjúkban.
Volt, akivel élőben beszélgettem, volt, akivel chat formájában az interneten, ezért a beszélgetések elég változóak lettek, mind tartalom, mind hosszúság tekintetében. A közös az, hogy mindenkinek feltettem azokat a kérdéseket, amik a Magyarországgal, vagy magyarokkal kapcsolatos attitűdjüket mérik, viselkedéses (pl. milyen gyakran jár Magyarországra?, vannak-e magyar barátai?), érzelmi (pl. milyen nyelven szert jobban olvasni? magyar teljesítményekhez való viszonyulás) és kognitív (pl. követi-e a magyar politikai változásokat?) szinten.
A beszélgetésekből nem próbáltam következtetéseket levonni, mert annyira eltérő környezetből, kultúrából származtak beszélgető partnereim és annyira különböző időkben hagyták el Magyarországot, hogy úgy érzem objektíven nem összehasonlíthatóak a nemzeti identitásuk tekintetében. Ennek ellenére úgy gondolom, olvasásuk során képet kaphatunk tipikus 20. századi emigráns sorsokról.