Bécsi keringő, slow-fox, tangó dívott akkoriban, amikor a terület birtokosai úgy döntöttek, hogy az egykori pálmaházat KIOSZK-ká alakítják és bérbe adják. Jól számítottak, mert a közeli vasúti fővonal lehetővé tette, hogy hétvégeken a fővárosiak "leruccanjanak" a híresen szép tatai parkba, megfürödjenek a Kristály vagy a Fényes-füdő hűs vizében, tegyenek egy romantikus sétát a vár környékén, aztán betérhessenek egy jól csapolt sörre a kerthelyiségbe. Senki nem számított arra, hogy hamarosan véget érnek a boldog békeidők, hogy a század két világméretű háborút zúdít az emberiségre, hogy pár száz méterrel arrébb majd német katonák sírjai foglalják el a park jelentős területét. Állt a bál. Napjainkban presszóvá alakult a kerthelyiség, hollandok, németek, franciák üdítik fel magukat - és élvezik a táj békéjét.