"Mindenki legnagyobb ellensége önmaga belső természete (a benne lakozó rossz)
(Bihar el-Anwar)
A belső dzsihád azért fontos, mert az igazság keresésében és önmagunk fegyeelmezésében elengedhetetlen a folyamatos önvizsgálat, a vágyak fékentartása és a léleknek a Jó felé való nevelése. Az emberi lélek egyetlen csatatér, ahol a jó és a rossz viaskodik egymással időtle idők óta, ezért minden ember mudzsáhid kell hogy legyen,s arra kell törekednie, hogy ne szegüljön szembe Allah akaratával. Ennek a neve musdaratah, ami annyit tesz, elfogadni az isteni akaratot. Ez talán nehezen hagnzik, azonban ha a lélek folyamatos dzsihádnak van kivetve, s az ember megszokta az állandó önfelügyeletet, a feladat egyszerűvé válik, amelyet csak a sátán és szolgái próbálnak felnagyítani az ember előtt. Ennek a dzsihádnak azonban éppen az a feladata, hogy megátkozza és kiűzze az ördögöt az ember szívéből, amely rossz érzéseket és bűnös vágyakat kelt benne, mint például az irigység, a harag, a türelmetlenség, a bosszúvágy stb. Ha pedig ez megtörtént és a Sátán kiűzetett az emberi szívből, a következő fokozat a "muraqabah", a szív őrzése a Rossz ellen. Ehhez hozzátartozik a tudat, hogy mikor ellenkezés támad az emberben Allah parancsai ellen, képessé teszi őt felismerni, azt, hogy ez az ellenérzés a Sátán műve és ekkor újra visszatér az első szinthez. A harmadik a szint a tadakkur; ez a megemlékezés Allahról és az Ő jóságáról. Tadakkur során emlékezetünkbe idézzük mindazt a jót, amit tőle kaptunk, a legnagyobb dolgoktól egészen a legkisebb napi örömig, amikről egyébként az ember hajlamos megfeledkkezni. A hála természetes és kötelező érzése az embernek Allah iránt, s ez megakadályozza az Iránta való engedetlenséget is.
a belső harcban megintcsak Allah kegyelme ad segítséget, amellyel megteremtette lelkünknek számos tulajdonáságt, amelyekre támaszkodhatunk. Ilyen az al-quwwah al-wahmiyya, vagyis a képzelőerő; al-quwwah al-ghadabiyya, a harag ereje, illetve a quwwah al-shahwiyya, a vágyakozás és az érzékenység. Mindhárom fontos erő a küzdelemben, ám olyan erők, amelyeket szintén kontrollálni kell, mert ha elszabadulnak, ellenünk fordulnak, mint például a harag. Tudjuk, hogy a próféták (béke legyen velük) is rendelkeztek ezzel a három erővel, ám sosem gerjedtek haragra, amivel másokat bántottak például. Egy hadith szerint Mohamed próféta (Allah áldása és békéje rajta és a családján) azt tanácsolta egy embernek, mikor az megkérdezte, mit tegyen, hogy a Paradicsomba jusson: " Ne gerjedj haragra!". És utána ezt kétszer megismételte.+ S ilyen dzsihádból mutatnak példát az imámok (as) is, az egy Husszeinen (as) kívül, aki a fizikai harcban jeleskedett. Ezek az imámok(as) türelmesek és szelídek voltak, akiket életük során az uralkodók soklat bántalmaztak, de ők nem vesztették el hitüket és nyugalmukat, az emberekkel pedig mindig nyájasan és udavriasan beszéltek, akár hívük volt, akár ellenségük. Életük során vallást tanítottak börtöneikben és napjaikat imával töltötték, belső dzsihádban.
A belső dzsihád fontosabb: mikor a Próféta (Allah áldása és békéje rajta és a családján) közösségét megtámadták a pogányok és ők harcba indultak, a katonák győztesen tértek vissza. Ő azt mondta nekik.
-Gratulálok azoknak, akik a kisebb dzsihádot (dzsihad-e-asghar) teljseítetteék; de most már a nagy dzsihád (dzsihad-e-akbar) felé kell fordulniuk.
Megkérdezték:
-Mi az, ó, próféta?
-Harc a belső ellen.
(Wasail al-shia)
A dzsihád másik fajtája a harc, aminek szintén ilyen szigorú szabályai vannak. Napjainkban mintha ezek a szabályok feledésbe merültek volna-de mivel ez az oldal a síita Iszlám szokásait és hagyományait szándékozik összefoglalni, ezektől a viselkedésmódtól elhatárolódik és a jövőben mi sem kívánunk ezzel foglalkozni.
Egyik legfontosabb csata a történelmünk során a kerbalai csata (ld. ott!) volt, ahol imaám Husszein (as) példát mutaott a fizikai dzsihád minden formájából:
Miért? Mikor jogos a fizikai dzsihád? Ha testvéreinket támadás éri, jöjjön ez a támadás akár muszlim vagy nem-muszlim felől. Az imám (as) idején voltak emberek, akik muszlimnak kiáltották ki magukat, de szívükben hiányzott a belső dzsihád képessége és vannak emberek napjainkban is, akiknek a lelkét nem érintette meg az igaz Iszlám, mondják bár magukat muszlimnak.. Sokan közülük sanyargattták és sanyargatják ma is testvéreinket és jónéhány nem-muszlim embert is. Jogos a dzsihád az ilyen igazságtalanság ellen, mert a sía nem ért egyet azzal, hogy a minket érő elnyomás, a felülről elrendelt klegyetlenkedés Allah akarata, hanem olyasvalami, ami ellen harcolni kell.
Hogyan? Fizikai dzsiháddal egyidőben belső dzsihádot is folytatni kell. Meg kell tisztítani lelkünket a gonoszságtól és az értelmetlen vérontás vágyától, amit a Sátán sugalmaz. Imám Husszein (as) csatája során nem ölt meg egyetlen asszonyt vagy ártatlan gyermeket sem, még akkor sem, mikor saját családját támadta meg az ellenség. Dzsihád során Allahra kell hagyatkozni, ahogyan azt ő tette; csak a szándékra szabad gondolni és a győzelem iránti vágyat a minimumra kell visszaszorítani; az imám (as) tudta, hogy meg fg halni, de mert hitt az ügyében, s tudta, hogy cselekedetével példát mutat az utánajövőknek, vállalta a kilátástalan harcot, mert ezt diktálta a lelkiismerete. Meg kell hát nyugodni a tudtaban, hogy amiért küzdünk és ahogyan küzdünk, az helyes, s Allahra kell hagyatkozni.
Azonban a fizikai dzsihád ritka, Yazíd leszármazottai pedig sokan vannak. Kérhetjük Allahhot, segítsen az embereken, akik szenvedésnek és fájdalomnak vannak kitéve a világ minden pontján, s mert az elnyomás és a szenvedés mindenkinek ugyanúgy fáj, minden elnyomott szenvedő embertársunkért imádkozhatunk Allahhoz, vallásra való tekintet nélkül. Mert az imám (as) olyan jogrendszerért szállt harcba, olyan uralom megszerzéséért, amely nemcsak a muszlimoknak lett volna jó, de nem-muszlim társaik is fellélegezhettek volna Yazíd igája alól. Azonban mert a Korán azt tanácsolja, hogy harc előtt próbáljuk az ellenséget megváltoztatni, fohászkodjunk Allahhoz, hogy világosítsa meg a szíveket! És mindenekelőtt újra és újra imádkozzunk Hozzá, hogy minél előbb küldje el a Mahdit (as), aki teljes igazságot és békét hoz a földre és akinek az uralma alatt nem lesz éhezés, szenvedés és bánat. Amen.
