Az idő szivárványhídján
a HUNSOR online cikke
írta Dr. Csordás Mihály
a HUNSOR Délvidéki munkatársa

Mindig lenyűgözött a családias légkör, hangulat, különösen ha szokatlan helyen találkoztam vele: egy nemzetközi járaton közlekedő autóbuszban, egy tanintézményben vagy kórházban…

Húsvét előtt egymásra gondolnak az egymástól távolra szakadt házastársak, rokonok, barátok, ismerősök is; ha tehetik, együtt töltik a mind tavasziasabb napokat. Odaülnek a főtt sonkától, tojástól roskadozó terített asztal mellé, amelyet belebeg a frissen reszelt torma illata.

Hogy a torma teszi, vagy valami más, de könnybe lábadnak ilyenkor a szemek; a feltámadás feletti örömünket villanásokra megrontja a pótolhatatlan hiányok érzete. Megremegünk. Emlékezünk régi és újabb húsvétokra. Orrunkat a gyermekkori szappanos víz meg a legjobb illóolajak szaga ingerli, s indulunk is vissza az idő szivárványhídján, hogy meglocsoltassunk vagy locsoljunk…

Ó, ezek a nyuszifürgeségű vágyak! Átszökellnek a múlt fehérlő mérföldkövein, fűtől és herelevelektől zöldellő kicsiny kertekbe tévedve, amelyekben gyermekkezek által készített fészkek várnak az élet nagy ajándékára…

Locsolkodni is menni kéne ahhoz az ingerlő pillantású és kacajú kislányhoz, akihez sohasem mertünk elmenni; vagy az okos szemű asszonyhoz, aki vár is talán… A kettő ugyanaz, a gyengén is bátor fehérnép, aki a tiltás ellenére is elgörgeti a feltámadt Messiás barlangsírja elől a követ.

Amíg a megfeszítés hátborzongató történetét mesélte egykoron nagyanyám, végig Máriára gondoltam; gondolok ma is, ha magukra maradt öregekkel találkozom. Lehet-e nagyobb az ő fájdalmuknál?

Elhagyjuk a honi tájat okkal is, haragudhatunk is embereire, de lehetetlen nem visszavágynunk - akár titkos álmunkban is - a harmatos húsvéti hajnalokba, amelyekben festett tojásokra leltünk a régi görbe körtefa tövénél, meg édességre és egy-egy meséskönyvre vagy játékbabára, kisautóra… A könyveket, játékokat megőriztük talán, de ha nem, akkor is fejből tudjuk a Meseország verseit, és már nyúlunk is a fából készült kisautóért…

Összekoccantott főtt tojások visszhangzanak az időben: melyik a győztes? A révünkön melyikünk a győztes? E visszhangot követve jutunk el szeretteink bölcsőjéig. S ott álldogálva lel bennünket a feltámadás ünnepe. Örüljünk hát az egyetlen kivételes asszony, Mária örömének: visszakapta gyermekét!


Kelt Délvidéken 1998-ban


írta Dr. Csordás Mihály
a HUNSOR Délvidéki munkatársa