 |
Álmokat űző
Álmokat űző, tikkadt nyári este
Rég halott bátyám villant az eszembe,
Csákóját, kardját mikor dobta messze,
Lelke vad keservét beléfojtva szeszbe.
S mert úri kedve éppen úgy diktálta,
Poharával a tükröt eltalálta.
Felsírt az üveg. Pattanva hullt széjjel.
De abból ittak - s nem egyetlen éjjel.
Oh boldog pohár! Tisztét betöltötte.
De szép így menni örök enyészetbe,
Nevetve-sírva, talán mit se bánva,
Akár kárhozatba, akár menyországba!
Copyright © 1997-2000 HUNSOR. All Rights Reserved.
Web Editor & Creative Development by Kormos László
|
|
