 |
Mert ideje …
Ideje volt a félelemnek,
Ideje volt a rettegésnek,
A lopva mondott imádságnak
És eltemetett reménységnek.
Volt ideje a fájdalomnak,
Az idegölő némaságnak
S az összeroppanás előtti
Könnyekbe fulladt kacagásnak.
S most ideje a kiáltásnak
És ideje a könyörgésnek,
A többé vissza nem nyelt szónak,
A fagyhalálból ébredésnek,
A gondolatnak és a tettnek,
Az erőt adó kézfogásnak.
S mert ideje volt a tehernek,
Ideje még a vajúdásnak.
Ideje még a bőjti szélnek.
De ha a felhők mind eltüntek,
Ideje lesz-e még a nyárnak?
Lesz-e ideje életünknek?
1990. júliusán
Copyright © 1997-2000 HUNSOR. All Rights Reserved.
Web Editor & Creative Development by Kormos László
|
|
