 |
Két év után
Ki rámborultál forró vággyal,
Hamar itthagytál a magánnyal.
Igérted: soha nem lesz vége,
Mégis elmentél - más vidékre.
Húsz évünk elszállt, mint az álom.
Ébredés írját nem találom.
Míg kezem fogtad, tartást adtál,
A buktatóktól visszafogtál.
Erőm tápláltad emberséggel,
Baráti szóval, szelídséggel
S ha néha mégis feljajdultam,
Csak szemed intett csöndre: "Halkan!"
Hol az a szempár? Messze, messze….
Nem ragyog többé rám nevetve,
Bizalmat, hitet nem nyujt többé,
Jaj, mindörökké, mindörökké.
Székesfehérvár, 1984 január
Copyright © 1997-2000 HUNSOR. All Rights Reserved.
Web Editor & Creative Development by Kormos László
|
|
