 |
Márciusi kesergő
Megint tavasz lesz - mint már annyiszor-,
Újra virít az orgonabokor.
Leanderfákon méhe döngicsél
S narancsvirágot hord a lenge szél.
Újra szeretnek újabb emberek
(S a temetökben több lesz a kereszt)
S még Erosz nyila sebeket fakaszt,
Már hittel várni nem tud több tavaszt.
Köszikla ( ha volt is ) régi hited,
Maguk rombolták le az istenek.
S hol pásztor az úr ma, Ida hegyén,
Épül-e oltár, nem tudhatom én.
S ha mégis - mégis: kinek készül az,
Kit rendíthet meg feltörő panasz,
Ki szánja síró, görcsös mosolyod?
Hellas halódik - és a föld forog.
Copyright © 1997-2000 HUNSOR. All Rights Reserved.
Web Editor & Creative Development by Kormos László
|
|
