 |
A szerkesztő fejére
(Levél a franciaországi versek
névtelen megjelenése okából)
Barátom-Uram mit vétettem én?
Olvasom versem - s nevem nem lelém.
Megorrolt reám? "Mill pardon" nekem!
Rímfaragásom,mint az életem:"
Két sírás között kevéske öröm.
Eddig bíztatott (szívből köszönöm)
S ha összeírok tücsköt-bogarat,
Hát Kédtöl várnék jó tanácsokat
Baráti szóval, okosan nagyon,
Ahogy a könyvben az irva vagyon,
Cukros papírba csomagolva bé:
Fene nagy lelkem, hogy ne sértené.
Mondandóját úgy (fő)szerkesztve meg,
Értsem belőle, véleménye ez:
"Ne dicsekedjek, sebet, ha kapok,
Csengőbb rímekkel sikert aratok.
Sötét tintámat vörös váltsa fel;
Vonzóbb a napfény, mint a gyászlepel.
Vagy színtelennek írhatnék talán.
(Jó tipp lett volna, remek, igazán.
Fehér papíron szintelen sorok!
Erről álmodnak a Redaktorok.)
Tollam ne mártsam vitriolba se,
Magam rútítom… "Lett volna mese,
Mindezt írhatta volna-finoman-,
A"rana rupta " most nagy gondba van:
Verse anonym. Ez a kritika?
Avagy csupán a nyomda fintora?
Tévelygő tollam igazítsa hát,
S firkantson erről egy episztolát!
Székesfehérvár, 1990. decemberén
Copyright © 1997-2000 HUNSOR. All Rights Reserved.
Web Editor & Creative Development by Kormos László
|
|
