 |
Éva sír
Hogy rámlobbant a két szemed,
A lelkem -akkor- elveszett,
A Sátán voltál. Ne tagadd!
S nem almát - Téged vágytalak.
Egy pillanat volt, semmi több
/Valami, jókor, közbejött/,
De pallost láttam és -lehet-
Hallottam is : "Kiűzetett!"
Az Éden zárult. És csak ez,
Amiért Éva kinnrekedt.
A Kígyó benn s rég tudja már:
Évát -újat- mindíg talál.
Copyright © 1997-2000 HUNSOR. All Rights Reserved.
Web Editor & Creative Development by Kormos László
|
|
