 |
Őseim üzenete
Apám a Mátyusföld szülötte.
Bánáti német az anyám,
Beoltva bősz gascogni vérrel
-Korzikaival is talán.
Bár rémlik: mikor s miért jöttek
Új hazát lelni erre itt,
Minek feltépni halott ősök
Régen behegedt sebeit.
Egy dédanyám Árvában lakott
És Ipoly-parti nagyapám
A rettenetes Szalma beyről
Mesélt sok téli éjszakán.
Néztem az öreg vizimolnár
Sasorrát, eres két kezét,
Derűt láttam a barna szemben
S valami büszke kétkedést.
Anyám szőke volt - még emlékszem -,
A szeme színe változó
Borostyánkőként villant néha
És ritkán volt ábrándozó.
Ő volt az erö. Ma is az még.
Hogy honnan merít, nem tudom
(Én néha játszom csak, hogy élek
S nyitott szemmel is álmodom).
Ha dalra fakadt , megnyugodtam
És apám lestem csöndesen:
Keze megállt a könyvek lapján
- A múltba révedt ; azt hiszem.
Sokszor borzongok. Fázva - forrón
A büszke gascogn s vad magyar
Birkózik bennem, harcra kelve
Felnémet-föld fiaival.
De békét áhít végül mindje.
S ne értené itt senki sem
Dadogva küldött könyörgésem
E vegyes ősök vérivel?
Székesfehérvár, 1990. Június
Copyright © 1997-2000 HUNSOR. All Rights Reserved.
Web Editor & Creative Development by Kormos László
|
|
