Párnahímzés

Fogy a fonál, száll a nóta. Villan a tű villi módra. Selyemfonál acéltűbe' Palóc párna lesz belőle. Kicsi lányom a zsámolykán Ámul-bámul szinpompáján. Gyönyörködve símogatja: "Látod, maci, de szép párna? "Látod, maci, de szép párna? Copfocskája meg-meglebben, Úgy örülnek mind a ketten. Úgy örülnek mind a ketten. Mért fosszam meg örömétül? "Neked, bizony, kinek másnak? Egyetlen kis virágszálnak." Hamar eljön az az idő, Anyád úgyis majd neked sző. Neked horgol, neked hímez, Minden öltés csupa könny lesz, De azért majd száll a nóta: Készül Ildó stafírungja. Beleöltöm minden álmom, Sóhajtásom, imádságom.

Nagy leány lesz kicsi Ildi Sietnek majd férjhez vinni Nagy leányból gyerekasszony (Csak akkor is így kacagjon!) S ahogy pufók arcát nézem, Unokám is látni vélem… El-elakad a selyemszál: Anya keze elfárad már. S hogy szememből könnycsepp gördül, Ildó szája félregörbül. Nekem adja macikáját, Vígasztalva anyukáját, Vígasztalom én is csókkal, Kedveskedő anyaszóval: "Ne sírj kicsi, ne sírj szentem! Mért is sírnánk mind a ketten? Miénk vagy még, miénk, drága, Anyád gyöngye, apád álma. Ha megnősz is, mienk maradsz: Ha bánat ér, hozzánk szaladsz S boldogságod, derűd látva, Elkészül a legszebb párna."

Székesfehérvár, 1965. Október