 |
Műtét előtt
Tünődöm a nyárutói éjben…
Jegenyefák ringanak a szélben,
Tücsök nótáz az ablakunk alatt,
Azontúl néma, kőből vert falak…
A város felől felvillan a fény,
Összesúg-búg a nyár- s a nyírlevél,
A kék égbolton száz csillag remeg
(Mi elválaszt is, csak Hozzád vezet).
A kórteremben minden zaj elült.
Két öreg társam míg elszenderült,
Faggatom a nyárutói éjet:
Tőled távol - mit jelentek Néked?
Székesfehérvár, 1964. Szeptember
Copyright © 1997-2000 HUNSOR. All Rights Reserved.
Web Editor & Creative Development by Kormos László
|
|
