 |
Keserű pohár
Palackba töltött tünt idők borát,
Mint gondos gazda,lassan érlelem,
Apránként szíva fojtó mákonyát.
Csak kortynyit ma is, csak kicsit,szivem.
Egy régi levél - szelíd szép szavak -
Ronggyá olvasva. Színe is fakult.
A könnyködön át felém izzanak,
Mint régi csillag, mi az űrbe hullt.
Egy dallamfoszlány, rózsakerti út,
A templom hűse s az a délután:
(Felgyúlok ma is, ha eszembe jut)
Karodba hulltam bénán és sután.
Emlékeimnek lassan áldozom,
Míg percre perc jő és az óra jár,
S magamat százszor, jaj, elátkozom.
Mit tegyek, mondd, ha ittasulva bár,
Vagy kényszerítve ha józanodom,
Nem múlik tőlem el ez a pohár?
Copyright © 1997-2000 HUNSOR. All Rights Reserved.
Web Editor & Creative Development by Kormos László
|
|
